Ha nem volnának csicsergő madarak a légben,
Reggel nem hallanám dalukat, sem a réten,
Nem innának a tó vízéből hűsítő kortyokat,
S nem láthatnám útporában mosott tollukat.
Ha nem volnának színes virágok a réten,
Mire dongó méhek, halk pillék szálljanak szépen,
Kikkel kössenek röpke, szoros barátságokat,
Nem láthatnám akkor, virágporba öltözött szárnyukat.
Ha nem volnának betűk, ihlet adta sorok,
Szép költeményeket én, hol írnék, kitől olvasok,
Életem, színtelen, szagtalan lenne, átlátszó és néma ármány,
Mint űrodüsszeia kutatnám a végtelent, az idő szárnyán.