Két jóbarát, a kocsmában,
Órák óta iszogat,
A kocsmáros szorgalmasan,
Tölti poharaikat.
Megittak már szép rendesen,
Másfél liter pálinkát,
Kisérőként sört kortyolnak,
Fogják az üveg nyakát.
Egyiküknek lassan-lassan,
Nem forog már a nyelve,
Emiatt a mai napra,
Nincs már semmilyen terve.
Bal kezében sörösüveg,
Inni akar, mert csuklik,
De tudata nincs már neki,
Szó nélkül összecsuklik.
A másik csak annyit mondott,
Ezt nehéz megtanulni,
A barátom mindig tudja,
Mikor kell abbahagyni.