Érzem
megsemmisülök,
testem
könnyen
libben
át,
minden
keserű
emlék
elhagyott
nyoma
után.
Menekülök
sorra,
amit
jónak
vélt
a
szív,
de
mást
diktált
a
józan
ész.
Szabályokba
rendezett
énemet
nem
hagyom
egyedül.
Velem
lesz
keservemben,
őket,
akiket
eddig
lelkemben
cipeltem,
nem
feledhetem…
2006. október 5. csütörtök