Kora hajnali pirkadat álmatlan sötétje ölel körül
Ébren vagyok s csak a horizontot lesem.
Egyedül egy szinte élettelen növényen,
Egy zöld levél vagyok, kit a harmat elkerül.
A Nap ismét elindul szokásos körútjára az égen,
Felkészültem rá ismét hogy mindenem égjen.
Bámulom , a lassan suhanó Napnak sugarát
Egy zöld levél vagyok, a homoktengerben.
Úgy áhítom már a lehulló esőcseppek hangját
Ahogy a vízcsepp kristály rajtam csobban.
Éber álmomból egy enyhe fuvallat riaszt fel,
Oly jól esik a perzselő Napsugarak után.
Egy tarka pillangó repül el mellettem,
Szárnyai suhogása megmozgatja testem.
A perzselő Nap sugarait a szél sem enyhíti
Egy zöld levél vagyok, ki lassan el fog száradni
A Nap rámnéz, egy délibáb szökik szemembe,
Esőfelhők gyülekeznek lassan az égre.
Hogy megóvják a Földet a perzselő Naptól,
Már a harangszó is elhalt, közeleg az este.
Egyre sötétebbek az égen úszó felhők
És így lassan fellegekké válnak ők.
És elkezdenek cseperegni a fellegek.
Egy lehulló vízcsepp rajtam torpan meg.
A bíborszínű alkonyat elhaló fénysugarai,
Megvilágítják a lehulló vízcseppeket,
Melyek a szivárványt felviszik az égre,
Minek színkavalkádjával nem lehet betelni.
Az eső elállt, nehéz napunk gondjait
A vérvörös alkony enyhíti egy keveset,
A vízcsepp ahogy végig gurult rajtam,
Úgy adta vissza nekem az életet.
A levél félszáraz kórójában, az eső után,
A vízcsepp lassan kúszik fel a levél felé,
S ahogy eljut a levélbe annak szikkadt szárán,
Úgy éled a levél lassacskán fölfelé
Ahogy halad az ereimben a vízcsepp
Úgy leszek egyre zöldebb és zöldebb.
Egy újjáéledt, zöld levél vagyok
Kinek új életet egy vízcsepp adott!