Ágyadban forgolódsz üres hajnalokon,
senki nincs, kinek elmond a bánatod.
Gyötrődsz csak csendben magadban,
a sírás fojtogat, s elcsuklik a hangod.
Annyi ember él e földön,hogy lehet,
hogy nincs ki meghallja hívó szavad!
Csak egy szó kell, csak egy érintés,
s magad is megleled majd nyugalmad.
Miért félsz most kezeddel esdekelni,
utolsó szavaddal halkan kérni,
ne vedd el magadtól az esélyt,
tanulj meg hinni és remélni!
Bennünk a jóság, s bennünk a gonosz,
mégis, valahol mind egyre vágyunk,
tárd ki szívedet az emberek felé,
mindig lesz valaki, aki majd segít.
Miért görnyedsz magadban, emelkedj fel,
hidd el nem különb ember senki sem.
Emeld az arcod az ég felé, érezned kell,
nincs élet nélküled, Neked itt tenned kell!