Ma elszáll a bánat, elszáll a bú,
Ma víg órák jönnek, derül az ég,
Fáradtság elhagy, az ólomlábú,
Kedvem örömtáncra perdül ma még.
Múlatunk barátom, száll az idő,
Nedűt csókolunk ódon kupából,
Arra, ki köztünk a bortól kidől,
Bacchus ébresztő danával rászól:
Ébredj borlovag, rád asszonyod vár,
Csendüljön össze, telve jó borral,
A pince mélyén a búcsúpohár,
Merthogy az asszonynép bosszút forral.
Nem tűrheti ő, hogy ellene vét,
Ki áhítattal, asszonyt feledve,
Egyedül issza a hegynek levét,
Lesz is majd otthon bánatos kedve.
Vidd hát a táncba a nődet lovag,
Pihegő szomját enyhítse édes
Puttonyos borral, s hogy hódoló vagy
Tudasd, ki borra s hölgyekre éhes.