Bolha
Nézd ezt a szívós bolhát s benne azt,
Mily semmiség mit tőle megtagadsz,
És most engem majd téged csíp megint,
Közös vérünk e bolhában kering.
Nem tudhatod, hogy ádáz, becstelen,
Nem bűn ez még, nem vétkezett sosem,
Meg sem kért, de dagadva kéjelgett,
S viszketünk, mert kettőnkből vért szedett.
Megölnéd? Ez a tett könnyű neked,
Hármas bűnt elkövetni s végzetet,
Azt hiszed győztél véres elvein,
Mily gyengeség leckéje ez megint.
Kegyetlenség, de mégis körmödet,
Ő vérének bíborja festi meg,
Bolhánknak csupán annyi vétke volt,
Egy csepp vér, mit tőlem s tőled rabolt.