Árnyalakodat
a
múlt
homályos-
arca
átszabta.
Lépteid,
egyre
csendesednek,
távolodó
pillantásod
messze
visz.
Más
élet
vár,
sorsunkat
egymástól
eltakarja
a
távolság.
Sokat
vártál,
esélyt
adva
kettőnk
rég
elfeledett
lázálmának.
De
az
élet
másfele
sodort
minket.
Várva-
várt
szerelem
emléke
nekünk
már
nem
fáj.
KRK, 2006. 07.29. szombat