Emberség
Írta: zsuzsu Dátum: április 21 2009 18:48:34
H
A csemegepultnál csak néhány ember állt,
És mindenki, szép csendben a sorára várt.
A várakozást, én is untam már nagyon,
S megakadt a szemem, egy öregasszonyon.
Teljes hír
A csemegepultnál csak néhány ember állt,
És mindenki, szép csendben a sorára várt.
A várakozást, én is untam már nagyon,
S megakadt a szemem, egy öregasszonyon.
Mögötte egy fiatal nő állt, s a nénit nézte.
Talán, a saját nagyanyja jutott az eszébe.
Az öregasszony kezében kopottas buksza.
Nézi az árut, majd kinyitja, s becsukja.
Az arcán látom, hogy figyelmesen számol,
Hogy mire futja, e kevés kis vagyonkából.
Látom a fiatal nőt, hogy mennyire szánja,
Majd lassan, belenyúl a pénztárcájába.
Aztán hirtelen, egy ezres a földre pottyan,
De a lány fürgén felkapja, azon nyomban.
Nyújtja a néni felé, s csendesen mondja,
Mamikám vigyázzon, a pénzét elszórja.
A néni zavart, az arcán halvány pír gyúl,
Körülnéz, majd lassan a pénz után nyúl.
De nem csak én láttam ezt a jelenetet,
Ki mögöttem állt, most ő is könnyezett.
Néhány perc múlva, újra az utcán álltam,
Lám, a néni beszélgetett a fiatal lánnyal.
Mosolyogva megsimogatta a fejét,
S így szólt: gyermekem áldjon meg az ég.
A történet igaz, tavaly, karácsony napján délelőtt voltam a tanuja.