Boldog vagyok...
És végtelen szomorú.
Szívem és értelmem
Ádáz csatáját vívja.
Nem nyugszik-e meg
A síró kisgyermek,
Ha anyja édes tejét szívja?
De a kétely...
Az értelem szétvállik,
Fele méz,fele a halál!
Merre indulsz?
Csábít az új,az édes?
És ha méreg?
Merre mész?
Ölj, vagy szeress!
Sírj, vagy nevess!
Az élet mindig kétes.
Miért van benned gátlás?
hogy legyőzzön?
De miben?
Olyan ez, mint a vallás.
Hiszel a semmiben.
És megkérded mindég újra.
Mi éri meg.
S miért?
A válasz ott dobol agyadban...
Miért? Miért? Miért?
1989.