Kellesz nekem, mint egy falat kenyér,
Kellesz nekem, mint forró teának a méz.
Éhségem csak Te tudod csillapítani,
Ha szomjazom, a Te szeretetedet fogom inni.
Van úgy, hogy nem hiszek el semmit,
Van úgy, hogy elég, ha csak ámít a másik.
Néha könnyű azt mondani: szeretlek,
Néha nehéz elviselni a fájó terheket.
Ha kétség gyötör, s bizonytalan vagyok,
Megerősítem a szívem, nem bánthatnak „azok”.
Hagyom, hogy meggyőzzenek engem s magukat,
Szívük igaz, s nem csak érdekből barátkoznak.
Mosolygok akkor is, ha belül sajog a lelkem,
A világ ne lássa rajtam, ahogy zokog a szívem.
A reményt viszont nem adom fel sohasem,
Tudom, hogy egyszer eljön, mit megérdemeltem.