Múló ábránd voltál, pillanat.
Elvitt a szél, a nap.
Elvitt messze.
Éj voltál és néha az alkonyat
Mely már a holnap -
A tegnap nesze.
Kétség voltál és rút rágalom.
Üres toll, tompa irón,
Sekélyes.
Vakító feketeség, szánalom.
Fűzfa mélyre hajlón,
Szeszélyes.
Vészharangot kondítasz meg
És csak Te menekülsz!
Futsz tova.
Viszed lelked, mely méreg
Látod majd, ha leülsz
Nincs hova…
Skicc voltál, keret nélküli kép,
Igazság nélküli szó
Töredék.
Meggyilkoltad nekem mi szép
Volt, s az most kongó
Üresség.