OLYAN VAGYOK
Olyan vagyok, mint a lelkem
Az meg olyan, mint a versem.
Értelmetlen szócsatákkal
Játszik csak a nagyvilággal.
Napot akar mindig lelkem
Az a baj, hogy azt nem lelem.
Faágán is azt keresem
Nem látom én a kedvesem.
Fű alatt a kisbogárka
Mily szép annak most az álma.
Napot sütni néha látja,
Ha ritkán is, de csodálja.
Békakoma a tópartján
Oly hangosan kuruttyol ám
Nem gondolna soha reám.
Nem szeretem, hangos e szám
Halk zene a lelkem mélyén
Nekem az csak, azaz élmény.
Elkergetem, nem kell kérvény,
Hagy füstöljön az a kémény.
Jó van béka, mért nem hallgatsz,
Néha nekem csendet adhatsz.
Ások gödröt, hol nincs béka
Erre rám szól a kis Réka.
Mond meg papa hol a béka?
Nézd a béka ott felettünk,
Mi alatta épp nevetünk.
Ettől lejjebb már nem megyünk
Béka nevet ez, hogy lehet
Ki tudja, hogy meddig mehet.
Jön az este, jön a hajnal
Csókolózunk mindig azzal…
Szép a reggel, de a nappal
Kitudja azt mi lesz azzal.
Csillagokat láthatunk még
Mitől szemünk majd csak kiég.
Ki a nappal csillagot lát,
Annak az ég semmit se ád.
Az a semmi az a csillag
Örök fényességet az ad.
ZETA