Párnámon éber az álom
Írta: yanko Dátum: április 25 2009 12:55:14
Gy
Párnámon éber az álom,
Helyemet sehol se találom.
Örökös ténfergés a sorsom,
Fejem párnába dugva alszom.
Teljes hír
Nyugalom honol a tájon,
A csend nyugtatja lelkem.
Két fa között kötél feszül,
Ki kell teregetni a szennyest.
Libben a szoknya a kötélen,
sejtelmesen a holdfényben.
megrázza ringó farát
a szélfútta ágynemű.
Megveti fekhelyünk a kedves.
Ágyunk nem tűri a szennyest.
Fogam, gondolataim kimosom,
Ne legyen piszkos az agyam.
Megizzasztott a gondolat,
Magam fekszem párnámon,
Szorítom a párna csücskét,
Oly sivár az egyedüllét.
Párnámon éber az álom,
Helyemet sehol se találom.
Örökös ténfergés a sorsom,
Fejem párnába dugva alszom.