Köszöntelek, ó múzsák ősi lakhelye,
Olympos lábainál elterülő róna:Pieria,
S ködben úszó Helikon bérceinek orma,
Delos varázslatos szigete,
Apollón kultuszának közismert székhelye,
Parnassos hegye,
Melynek alján messze szállt
Delphi Papnőinek, dicsőítő lant-éneke.
S halandó emberek szívéhez is elért
A Művészet mindent átható,
Világot ölelő, fénylő szelleme.
Jöttek és múltak dicső időszakok,
Véres csaták, világégések végzete,
Agytompító, sötét, fullasztó korszakok.
De mindezt túlélte a Szépség Anyaméhe,
S a benne fejlődő Ének üzenete.
Mi itt, most ismerősök és ismeretlenek,
Kik kezdjük megízlelni Világi Létedet,
Reméljük, nem néznek reánk haragvó istenek,
Hogy ostromolni merjük magasztos Szentélyedet
Pegazus tollas szárnyaival leszáll közénk,
S orrcimpáiból forró párát fújtatva
Egyre szűkíti vágtája körét,
Büszke, nemes fejét szél borzolja szét.
Műveink morzsáit tőlünk elfogadja,
Hisz' mindegyikünk híven belerakta
Legjobb tudását, lelkét és szívét!
Hoztunk magunkkal ékes verseket,
Ajkainkról a szavak, méz-ízű nedűként folynak.
Szeretnénk egymásnak s magunknak okozni
Felejthetetlen órákat, perceket.
Érzelmeinkkel bőven gazdagítva,
Végsőkig fokozni,
Csordultig tölteni az üres kelyheket,
S utat engedni-e bódító "bornak"!
Elő hát lantok, sípok!
Szóljanak fanfárok, harsonák!
Nyíljanak fel rég elfeledett sírok,
Neves költőink emléke,
Szellemisége hassa át,
Gondolatiságunk különc világát,
Így együtt átélve
Találkozónknak színes auráját!
Bocsássuk szabadon, engedjük szárnyalni,
S kibontakozni Énünk erejét!
Lelkünket, szétfoszlott rongyokkal takarni
Már nem elég!
Kitárulkozva, rejtett titkait Világgá Suttogva,
Űljünk a Tűz köré mind.
Belső fényünk visszasugározza,
S bearanyozza melegség, szeretet,
A szívünkből kitépett,
Mér-már behegedt sebeket.
S ha az éjszaka szemünkre álmot hint,
Vágyaink bárhonnan elhozza.
Életünk Könyvéből egy újat lapozva,
Önmérsékletre és realitásra int.
S holnap, kel majd új Napkorong az Égen,
Születnek újabb versek, novellák, remények,
Újabb táncot jár ecset a vásznon,
Muzsika lágy hangja rezdül majd a légben.
Szövődnek majd újabb barátságok,
Erősödenek hitek és erények,
Bolygónkat átszövő, végtelen szépségű,
Ezerarcú Művészet nevében...
2009. 04. 22.