Szellem ülés
Írta: Sancho Dátum: április 27 2009 14:47:19
A
Mosolyt varázsolnak, égbe tekintő szemeket,
S tölti meg szeretettel, húron pendülő szívünket.
Teljes hír
Szellem ülés
Gödöllői hegynek ormán, kicsi házba léptem,
Hogy emlékképek dobozába, én is belenézzek,
Költők jöttek össze, prózát, verset írtunk,
Szellőztettük agyunk, beszélgettünk, ettünk, ittunk.
Éreztem, felettünk lélekmúzsák röpködnek,
Fejünkre csillám ihlet-permetet köpködnek,
Mosolyt varázsolnak, égbe tekintő szemeket,
S tölti meg szeretettel, húron pendülő szívünket.
A költők így lélegeznek.
Csitt! Kinek ajkáról most szavak szállnak fel,
Fenn a fenyő ágán a rigó sem énekel.
Néma áhitattal hallgatja ő is soraink,
Pillanatra szertefoszlik parányi gondjaink.
A cigaretta füstje kavarogva bandukol,
A falióra gyorsan múló órákat kakukkol.
A halandóság szele, halhatatlant juttat eszembe,
Amikor majd örömmel olvasnak verseinkbe.
Köszönet e nap a Napkorongnak,
Hogy az írók most ott ragyoghattak,
S akik otthon ültek, nem jöhettek el,
A következő találkozón velünk ünnepel.