Ne sírj én zokogok,ne nevess én kacagok,
Ne félj én reszketek, ne menj hisz még maradok.
Várj csöndesen míg újra virágzik föld,s ég,
Ne nézd mi rossz, mit szél tép.
Nevess oly ártatlan mint kisdeden rég,
Figyeld meg s,csodáld majd mikor a nap újra tűzben ég.
Árváknak szíve mint viharban a tenger,
Hánykódva, magányosan félelmet nem ismerve hever.
Fájdalom,sötétség tükrözi, de belül még így is ártatlan, csodálatos,
Figyelj a legapróbb csillagra is az égen, oly varázslatos.
Ne féld a holnapot, szeresd, imádd mid van s mid nincs,
Minden csepje életednek egyetlen apró kincs.
Óvd magad mindentől,de ne félj a harctól,
Ne csak azt nézd mi neked rossz, óvd ártatlant a bajtól.
Nevess mint még senki soha ezen földön,
Szeress, kacagj, ártatlan, gonosz örökkön.