Nem múlik máson, csak szíveden....
Írta: csak-fater Dátum: Augusztus 19 2007 06:53:43
Az izzó acélkörül a leveg? is vibrál,
Közelében a jég, lassan párává alakul, s szitál.
Teljes hír
Érzelem a szívemben körtáncot jár.
Ki lennék? Tán egy kisbojtár?
Bojtár voltam egykoron, feln?ttem,
S nyájam, bíz szívvel, terelgettem.
Fehérlelk?, délceg ifjú voltam,
A szívemb?l, mindig csak adtam.
Kis tanítványaim is már feln?ttek,
Gyakorta látogatnak, tanítani jönnek.
Hozzám, tanítani, hogy ne féljek szeretni,
Engedjem szívem rozsdáskapuját kinyitni.
Sok gondnak fut homlokomon a ránca,
Mint fának szerteágazó, megannyi ága.
Igen, vágyom a melegségre, a t?zre,
A szeretet - virágokkal tarkított- mezejére!
Félve lépek ki földjére mámornak.
Vajon elég hegyes a nyila Ámornak?
Az izzó acélkörül a leveg? is vibrál,
Közelében a jég, lassan párává alakul, s szitál.
Harmatcseppként ereszkedik alá, az megül lelkeden,
Gyémánttá változhat, nem múlik máson, csak szíveden.
Ha nyúltál már t?zbe, érezted, hogy fáj a lángja,
Ez int hát bölcsen, a túlzott óvatosságra.