Olvadó hó cseppecskéi harangoznak halkan,
Míg feltámad az élet a tavaszi avarban,
A zengésre fel-felébrednek az alvó rügyek,
Dalra fakadnak mezők, erdők, virágok s tölgyek.
Kertek mélyén nyíló aprócska, félénk hóvirág,
Vidám, lágy hangon énekli: „Itt a tavasz, világ!”,
És a világ mosolya végenincs-határtalan:
„Üdvözöllek titeket, az új élet korában!”.
S míg köröttünk pezsgő, éltető táncot jár a dal,
Lelkünk a végtelenbe, a csillagokba szárnyal,
Hol álmaink egybeforrnak az éjszaka egén,
Majd felébredve vár minket az új, igaz remény.