Tenyeremben vidám,...ezer életem...
Ujjaim behajtom...szétnyílik menten..
Kesergő,....édes-savanykás képzeletem..
Nyakamban rút púpként ül a félelem...
Te vagy a higany...mi szétfut....messzi..
Kisiklik,tova tűnt életem...kerüli..!
Homlokod fényét csalja a gonosz Hold...
Nincs már itt semmi...mi segít...megold...
Hargita varázsa...havasok gyopárja nyílik..
Én vagyok...ki a szót megfesti...képekbe omlik..
Árpád bércei integet...visszahív....vár..
Megkésett az üzenet,...a fa...lombot öltött már...
......................................................Duma....