Elhagyott játszótér a havasi tájon,
Egy kislány hintázik, szemére nem jön álom.
Smaragdzöld szeme szomorúan tekint az égre,
Csak azt hallja: „Mikor nősz már fel végre?”
Nem értette sokszor az elhangzott kérdést,
Miért csak ő lássa meg a saját vétkét?
Hisz még van ideje, gyermeteg az álma,
Miért tekintsen hamar felnőttként a világra?
A felnőttek önzők, sokan hazugok, gyávák,
Ő miért ne élhetné még gyermeki világát?
Korlátok nélkül, szabadon, bátran,
Miért nem élhetne még egy őszinte világban?
Ártatlan csínyek, kacagó mámor,
Gyerek még, ettől maradjon távol?
Miért akar mindenki hamar felnőni?
Az életért akarnak ilyenkor küzdeni?
A felnőttek világában minden tett nehéz,
Sok ez egy gyereknek, ki az ilyenhez nem ért.
A kislány még egyet lök az öreg hintán,
Egyszer biztos felnő. Egyszer majd… Talán…