Áldozat
Írta: Alexa Dátum: április 30 2009 17:23:27
.jpg)
A
Szakad eső, velem sirat ma éjjel,
Párnámra hajtom fejem, nézek egy képet,
Melyen egy lány és egy fiú mosolyog,
Átkarolva egymást, szemükben szerelem csillog.
Teljes hír
Áldozat
Fáj minden mozdulat, a halk beszéd,
Szívem épp hogy dobog, elmentél.
Semmit nem hagyva hátra, csak egy apró cetlit:
„Egyszer majd megérted, ne szeressél senkit”.
Szakad eső, velem sirat ma éjjel,
Párnámra hajtom fejem, nézek egy képet,
Melyen egy lány és egy fiú mosolyog,
Átkarolva egymást, szemükben szerelem csillog.
A múlton rágódok okokat keresve,
Hogy mért hagytál itt teljesen eltemetve.
Mi okod lehetett rá? Veled voltam,
Mindig melletted maradtam, kitartottam.
Tán az volt a baj, hogy ennyire szerettelek?
Az, hogy minden tettedre emlékeztem, nem feledtelek?
Mit akarsz tőlem? Erőssé tennél?
Mit tudsz a szerelemről, hisz te sose szerettél!
Ha éreztél volna, itt lennél velem,
Nem mentél volna semerre se kedvesem!
Most hallgatom, mit szajkóznak a nyugati szelek:
Megérdemled kislány, hisz sose szeretett!
Fülemre tapasztóm hófehér kezem,
Nem akarom hallani! Fogjátok már be!
Szenvedek, ez már megalapozott tény,
Ennyit áldoztam én a te szívedért…