AZ ERDÉLYI ÁLLAM I.
Írta: gufi Dátum: Május 01 2009 11:01:38
H
Báthory István Erdélynek fejedelme,
Miután a lázadásokat sorra leverte,
Békés Gáspár menekül, birtoka marad,
Mint fő lázadó kegyelmet nem kaphat.
Teljes hír
AZ ERDÉLYI ÁLLAM I.
1576—1606
Báthory István Erdélynek fejedelme,
Miután a lázadásokat sorra leverte,
Békés Gáspár menekül, birtoka marad,
Mint fő lázadó kegyelmet nem kaphat.
A csatamezőn véle harcolók közül,
Öt főúr nyakára rögtön kötél kerül.
Majd az országgyűlés úgy határozott,
Negyvenhárom Békés-párti bitófán lógott.
A költő Balassi Bálint is fogságban,
Hetvenhétig a fejedelem udvarában.
Mostantól úgy tűnik a hatalom szilárd,
Étvágyra gerjeszté ez a török szultánt.
Az éves adót mi eddig tízezer forint,
Megemeli tizenötre, apelláta nincs.
Így függ Erdély az Oszmán Birodalomtól,
A fejedelemválasztásba is beleszól.
Báthori mielőtt a lengyel trónt elnyerte,
Jagelló Anna hercegnőt feleségül vette.
Kinevezé nyomban az erdélyi kormányzót,
Bátyja személyében Báthory Kristófot.
Kristófnak lelke nemsokára mennybe száll,
Helyére a fia Zsigmond, mint új vajda áll.
Kristóf viszont gyermek, még kiskorú igencsak,
Felelős döntéseket ő még nem hozhat.
A Krakkóban székelő kancellária,
Háromfős helytartó-tanácsot állíta.
Imígyen igazgatják Erdély ügyeit,
A fejedelemség e tájt virágba szökik.
Fejlődésnek indul az ipar a bányászat,
A kultúra, a művészet jó irányban halad.
Oktatásügyben is nagy az előrelépés,
Közép és felsőfokon egyre több a képzés.
Megszilárdul a belügy zavaros helyzete,
A vallási zaklatások türelmetlensége.
Kolozsvárra települnek a jezsuiták,
A kollégiumukat ott megalapítják.
Báthory a lengyel királysága mellett,
Erdélyről soha meg nem felejtkezett.
Nyolcvanötben visszaszerzi Nagybányát,
A királyi Magyarország látja ennek kárát.
Nagy, nagy álma néki, távolabbi terve,
Lengyel, Magyar, Erdély, államszövetsége.
Megvalósítani ezt már nem sikerült,
Nyolcvanhat végén örök álomra szenderült.
Váratlan halála december tizenkettedikén,
Gyászolja az Embert, Lengyelország és Erdély.
A krakkói waweli székesegyházban,
Pihen a „Nagy Bátori”örök nyugalomban.
Ez esemény felkavarta Erdély nyugalmát,
A vallási villongás ismételten előállt.
Az új fejedelmi címnek várományosa,
Báthory Zsigmond, ki már Erdély vajdája.
Nyolcvannyolcban tevé a fejedelmi esküt,
Hamarosan a török seregek ellen küzd.
Kitört a háború az ő uralma alatt,
Az egyre szaporodó török portyák miatt.
A tizenöt éves, azaz hosszú háborúban,
Létrejött az egység a kényszerű bajban.
Szövetségben a császári és erdélyi sereg,
Ám a török túlerőtől vereséget szenved.
Mezőkeresztesnél ötszázkilencvenhatban,
Mohács után ismét veszteségünk hallatlan.
A csatamezőn tizenkétezer keresztény,
Hullajtotta drága vérét mind a semmiért.
Csatavesztés után Zsigmond határozatlan,
Kihasználja Rudolf császár azon nyomban.
Megszállja Erdélyt, szegény nép, jaj neked,
A protestánsok is az életükért küzdhetnek.
Koholt vádakkal indul a harc ellenük,
Sokuknak külföldre kell menekülniük.
Közben a fejedelmek jönnek, mennek,
Érdemben biza nem sok mindent tesznek.
Báthory Zsigmond visszajön, majd lemond,
Jön, Báthory András kit hazahív Zsigmond.
A császár, a török, nem nézi jó szemmel,
A székelyek sem fogadják őt nagy keggyel.
Közös csapatokkal lépnek fel ellene,
Futásnak ered a csatát elvesztette.
Menekül András a Moldva folyó felé,
De ott egy székely, baltával agyonveré.
Történt ez kilencvenkilenc, októberben,
Újból Zsigmond a fejedelem Erdélyben.
Uralkodása ismét rövid életű lett,
Felkeltek ellene az egyesült székelyek.
Székely Mózes, Csáki István serege,
Vitéz Mihály havasi vajda hadereje,
Miután Goroszlónál csapatait megverték,
Báthoryt ismét lemondásra kényszerítették.
Vitéz Mihály ekkor Erdélyt elfoglalta,
Zsoldosaival a népet fosztotta, rabolta.
Útba a császárnak Mihály vajda személye,
Vallon zsoldosaival ezért megölette.
Vitéz Mihály után újból kis időre,
Visszatér Zsigmond, jó nem származik tőle.
Hatszázkettő júliusában végleg félreáll,
Helyére a választott Székely Mózes áll.
A császári zsoldos minden népet tizedel,
A választott fejedelem arra esküszik fel,
Felszabadítja mind az erdélyi népet,
Ehhez a töröktől vár némi segítséget.
Hatszázhárom májusban, júniusban,
Erdély nagy része fel van szabadítva.
Ekkor a Habsburgok újra uszítanak,
Már megint székelyt székelynek ugratnak.
Július tizenhét lett Erdélynek Mohácsa,
Négyezer székely és magyarnak halála.
Életét veszíti Székely, a fejedelem,
Az öldöklés tovább tart, nincs kegyelem.
Erdély nemzete nem adta fel harcát,
Bocskait fejedelmükké megválasztják.
Hatszázöttől, mint hadvezér és fejedelem,
Tovább harcol hajdúival, a császár ellen.
Csatlakoznak seregéhez a jobbágyok,
Az ellenreformáció miatt a polgárok,
A köz-és főnemesség nagyobbik része,
Harcuknak végre meglett az eredménye.
Rudolf császár tárgyalni kényszerül,
Bocskai hajlik rá, mert táborán belül,
Nő a feszültség a nemesek és hajdúk közt,
A béke gondolata így jó időben jött.
Ezerhatszázhat végén kötött bécsi béke,
Biztosítja Erdélynek, megvan a függetlensége.
Szabad gyakorlása a magyar rendi jognak,
Újból tere van a vallásszabadságnak.
Erdélyhez csatolnak hét vármegyét,
Szabolcs, Szatmár, Bereg, Abaújt és Zemplént,
Borsodot valamint Ugocsa területét.
Időközben a török háború is véget ért.
Ebben Bocskai nagy szerepet játszott,
A békekötés színhelye Zsitvatorok.
A jó Isten csak erre várt bizonyára,
Mert ezután őt magához szólította.
Ezerhatszázhat, december kilence,
A földi életének eljött végső perce.
Kassáról indul a több hetes gyászmenet,
Teste Gyulafehérváron kapott nyughelyet.
Budapest, 2009. április 30. Albert Ferenc