Németi Csaba: Ha II
Ha majd egyszer tényleg
elhagysz!
érezni fogod az
ezüst hűvösét.
Engem érint a mágusnak
deres lehelete.
Ha majd egyszer tényleg
elhagysz
Tavaszi nap fényében fagy tagadott
szerelmed.
A jég éles pengéjének fájdalma......
az enyém lessz.
Ha majd egyszer tényleg elhagysz
össze hassgatott lelkem festi pirosra
a tavaszt.
Emlékezni fogok a liliom
gyönyör sikolyára.
Ha majd egyszer tényleg elhagysz
szememből áradó harmatot iszik a tavasz
májusi boldogságot fest szürkére
szavad.
Ha majd egyszer tényleg elhagysz
téllé válik a boldogság
csonttá keményedik a fájdalom
s téged megnem kísért a múlt.
Ha majd egysze tényleg elhagysz
hagyd meg nekem a telet hadd fájjon
könny nélkül,ami elmúlt
Ha majd egyszer tényleg elhagysz
................................................
Menj!!!