Elszakított tőled az élet végleg.
Lehet így kellett lennie, de mégis,
még élek, él bennem édes emléked.
Ezt nem veheti el tőlem senki sem.
Te vagy nekem a kegyelem s a bűn,
Te vagy az ödvösség s a kárhozat,
Te vagy a menny és a pokol kapuja,
Az átok és a megváltás is Te vagy.
Reszkető szívvel gyónok meg most neked.
Bocsásd meg a megkésett vallomást,
hiszen gondolnom sem lehetne már Rád.
Mint egy anya halott gyermekének,
úgy őrizem én is, fájó emléked,
s gyászolom elvetélt szerelmem...