Anyám, én árva lettem
Írta: geisz laszlo Dátum: Május 02 2009 10:56:04
A
Bús tekintetével a távolba révedt,
szeme csillagfénye immár semmivé lett.
Teljes hír
Anyám, én árva lettem
Nyolcvanötben halt meg kedves édesapám,
szívinfarktus hívta őt a túlvilágra,
még az évben drága jó anyámat
kellett bevinnünk az Erzsébet Kórházba.
Epekőgyanúval műtötték anyámat,
műtét után rögtön szíven szúrt a bánat.
Eperák volt az, mi drága testét rágta,
négy gyermeke tudta, neki nincs sok hátra!
Kórházi szekrényre epekövet kapott,
kövét megmutatta, s számolta a napot.
Kit később műtöttek, rég hazamehetett,
így mentek a napok, így múltak a hetek.
Így mentek a napok, így múltak a hetek,
anyám titkon tudta, hogy bevégeztetett.
Bús tekintetével a távolba révedt,
szeme csillagfénye immár semmivé lett.
Többször emlegette, amíg reményt látott:
ha megérem a telet, veszek egy kabátot.
Egy elhaló sóhaj törte meg a csendet,
drága édesanyám kabátot már nem vett.