Kata futása
Írta: Marie Marel Dátum: Május 02 2009 12:22:41
A
Az emberek nevették. Mindig csak futott.
Kata a futással sehová sem jutott...
"Több van egy kerékkel. Kata, hova, hova?"
Gúnyolta, nevette őt a sok ostoba.
Teljes hír
Kata futása
Az emberek nevették. Mindig csak futott.
Kata a futással sehová sem jutott...
"Több van egy kerékkel. Kata, hova, hova?"
Gúnyolta, nevette őt a sok ostoba.
Kata mosolygott egyre. Szaladva szelte,
szabta az utakat, s rögtön elfeledte
ha dolga akadt. Szerette a virágokat,
hajában illattal kergetett álmokat.
Jótét lelkektől ha néha enni kapott
kezükből futtában vitte a falatot.
Utcánkban minden nap ugyanakkor láttam,
néha étellel, néha mosollyal vártam.
Szegény édesanyja őt nagyon szerette,
aggodalmát Kata egyre csak nevette.
Nem hallgatott soha jó anyja szavára,
sosem csendesedett kacagó futása.
Egy napon elkésett Kata rohanása.
A sírkertben gondoltunk édesanyjára.
"Az nem lehet, hogy még csak el sem siratja,
Szerette őt nagyon szegény édesanyja!"
Kata komor sírok közt sebesen futott,
kezében szál virág, az utcára jutott,
az autóval keményen szembenézve
Kata úgy döntött: a futásnak már vége.
2009-04-29