Az erdő, mező meséi
Írta: reitinger jolan Dátum: Május 03 2009 15:01:20
A
Töretlenül fonlak, én a fény,
Erőt sugárzok gyenge vállnak,
Pórusok rejtett, bölcs rendszerén
Keresztül csontodig bejárlak,
Teljes hír
Fény, levegő, föld
Kenyeret adok, hogy megehess,
Vizet fakasztok, ha ihatnál,
Arany kalászokat s véreres
Gyömölcsöm tálalom asztalodnál.
Ha ettél ma, kezdd újra másnap,
Tálcám tele, ne kínálj másnak,
Te éhes vagy, van ki jóllakott már.
Töretlenül fonlak, én a fény,
Erőt sugárzok gyenge vállnak,
Pórusok rejtett, bölcs rendszerén
Keresztül csontodig bejárlak,
S míg tested erembe fürösztöm,
Felém fordít a legősibb ösztön,
S magvamból kelsz, te omló, szép növény.
Tiéd vagyok, én a levegő,
Úgy simogatlak és ölellek,
Átsiklom az orrod remegő
Cimpáin, mint langyos lehellet,
Tüdőd lombos, leveles fáját
Meglengetem, véred dagályát
Velem táplálja tiszta kebled.
Egykor elringatlak, én a föld,
Terülj rám és pihenj meg végül,
Köréd növesztem gyenge, zöld
Bokraim bátor menedékül,
Megnyílok egyszer, befogadlak,
Örök békémnek át is adlak,
Amit neked a sorsod kijelölt.