ANYÁM
Anyám nélkül a nap se kel,
Talán a tej se forrhat fel.
Ő kelti a napot reggel
És mindig friss dalt énekel.
Benne lakik a napsugár,
Mikor ébredek csókkal vár.
Ő olyan, mint a kismadár,
Mert tudja mindig hová száll.
Ő önti a lelket belém,
Ő jön mindig, mindig elém.
Ha tévedek ő, lát belém,
De jó anya ő az enyém.
A lelke olyan, mint a rét
Harmatos és felette ég.
Reggel szemében csillag ég
Köszönöm, hogy ő az enyém.
Néha könny is megjelenik,
A szemében az is fénylik.
Örömében is könnyezik
Akkor szépek a könnyeik.
Bánat könnyi szomorúak
A lelkében háborúznak.
Gondok, vágyak úgy szaladnak
Néha talán megmaradnak.
Ha késve jövök, úgy remeg
Vajon kisfiam hol lehet?
Talán öt percet késhetek
Anyám te ezt megértheted.
Idő néha lassan pereg
Bágyadt, fáradt olykor szemed.
Érzem remegve fog kezed,
Ezt okozza a szeretet.
Az anyám úgy félt engemet,
De azt leírni nem lehet.
Szó elszáll, a nap lemehet
Nem múlhat el a szeretet.
Anyám nekem a mindenem
Nem osztozom e kincsemen.
Tőle kaptam az életem
Általa van a végtelen.
Bennem végtelen a vágyam
Mire mindig, mindig vágytam.
Az ég minden csillagában
Anyám szemét mindig láttam.
Ő a csillagoknak lelke
Helyét biztos ott meg lelte.
Engem soha nem feledne,
Mert szívem az ő szerelme.
ZETA