Az, hogy már nem vagy velem.
Ma talán még jobban fáj mint
az elmúlt év minden egyes napján.
Annyira hiányzik vigasztaló szavad,
Hangod búgó bársonya,kezed
szerető simogatása,ovo s féltő tekinteted.
Próbálok magamon erőt venni,
ne roppanjak össze, hisz tudod
Nekem is van két gyermekem.
Őket én szívemből szeretem.
De a hiányod nem pótolja senki sem.
Unokám itt táncol a hátam mögött.
Oly jó, hogy Ő még nem tudja
mi az a fájdalom.
Mely elvesztésed óta
szívemet kínozza, gyötri fájón.
/Júlia/