A botommal bevésem homokba neved...
Kiégett sziget,Szent Ilona vagy.
A háborúnak réges-rég vége
S az Istenek is halottak,halottak között rab.
Trójából maradt egy rakás kő
Kanyargós útban kiégett füstje emelkedik.
Párizs is halott, algák között...
S a Görögök,zsákmányukat vihetik.
Októberi széllel, a hajók csak mennek
Keresve utat,tisztábbat látni.
Én,még hallom a tegerpart mentén
A szerelemnek hivását,kövek alól kiáltani.
Kinszenvedésemen,kérelmemnek kegyelmezés nincsen
Itt a földön, még az Égben sem,
Majd más Párizsok is vesznek...
Áldozásuk vérben, oltár előtt figyelem.
Ha egyszer, útrakelnék újból
Mint Ulysses, ugyanazt tenném.
Szent Ilona, tehozzád visszajönnék,
Mert kaput zártam...a birodalomét.