Csatazaj
Írta: Monika Dátum: Augusztus 20 2007 04:30:48
Haldokló anyaföld zokogó Sikolya
száll.
Teljes hír
Mintha eleven kövek zokognának,
Úgy morajlik a táj.
Mint amikor sebzett szörnyeteg
vinnyogja ami fáj.
Mintha a tépett földön nem lenne
már kegyelem,
Úgy dúl a háború a szívekben és
a tereken.
Haldokló anyaföld zokogó Sikolya
száll.
Mint paraszt az aratáskor, úgy
kaszál a halál.
Unalmas esti szell? teste suhan
a csendben.
A kegyetlenség ott van a szóban
és a tettben.
Hataloméhes könyörtelen
nemzetek!
Zokogó, szenved?, éhez?
gyermekek!
Pénzt?l elvakult kegyetlen
hatalmasok!
Elvenni mások földjeit! Öldöklésre
hatalmas ok?
Szenved?, sínyl?d? árva
világunk!
Nem lesz jobb úgy sem, akárhogy
kívánjuk!
El kel fogadni sorsunk, er?nkel
spórólni,
Leborulni s az anyaföldet utólszor
csókolni.
Elveszik Földünk! Összeroskad a
súly alatt.
Semmi elevenen, s élve nem marad.
Saját vesztét okozza! Ki fog halni a
fajunk!
Azért, mert nagyravágyók, és
ostobák vagyunk!