Óda a Vágyhoz
Írta: Hullocsillag Dátum: Május 05 2009 09:54:02

---

A

Szívük verdes, lelkük érez,
Sebzett, bántott testük vérez,
És mindvégig, mindhalálig,
Megváltásig, kárhozásig:

---

Teljes hír

---

Óda a Vágyhoz

Tegnap, ma, holnap… Csak szavak.
Gyenge és erőtlen szavak,
Mert a pillanat elillan,
Mint emberélet, elsuhan,
Mint az ősz vitte falevél,
Mi messze száll, ha jő a tél:
Úgy, a pillanat elillan,
De az, ami örökké van,
Az örök és halhatatlan,
El sohase vész, nyomtalan,
Marad és marad, mindörökkön,
Mint szikla sziklán, kő kövön,
A tegnap már rég múlttá lett,
A ma is hamar elveszett,
És a holnap, az se örök,
Csakis az örökké örök!
Az örökké erős! Büszke!
S ilyen marad mindörökre!
Vágy. Csak egy szó, se nem erős,
Se nem büszke vagy gyenge hős,
Csupán egy szó, mely: meseszép,
Főképp, ha emberszívbe lép,
A Vágy semmi, a Vágy minden,
Élt tegnap, él ma, és el nem
Múlik holnap sem! Élni fog!
Tüze s parazsa égni fog,
Mind ebben a pillanatban,
Mind az örökkévalóban,
Uralkodik, időn, téren,
De legfőbb az embereken,
Az emberek, kis halandók,
Gyenge férgek, szánnivalók,
Egyet mégis csak ők tudnak,
Van egy, mit ők birtokolnak:
Képesek élni a Vággyal,
Mesés érzelemvilággal,
Ők, az emberek, halandók,
Rövid létű hamar halók,
Így erős bár az örökké,
A Vágy csak az embereké.
Élnek, halnak, és szeretnek,
Nevetnek ők, és könnyeznek,
Szívük verdes, lelkük érez,
Sebzett, bántott testük vérez,
És mindvégig, mindhalálig,
Megváltásig, kárhozásig:
Vágyakoznak, vágyakoznak!
Míg szívük él, vágyakoznak!
Egész kurta életükben,
Halandó jelenlétükben,
Míg elfogy százezer nap, hold,
Volt egyszer, mígnem hol nem volt,
Életük bár jelentéktelen,
Ők, mind vágyakoznak. Ámen.