Fekete az érzés,
fekete a múzsa.
Gyászolja szerelmét,
szívére csak könnye,
fájó könnye hullna
Fekete a tüske,
fekete a rózsa.
Folyatná vérét,
drága, értékes
vérét, ha érte nyúlna
Fekete a gyász,
könny a múltja,
könny a jelene,
könnyek tengerén
könnyek hulláma
E viharos tengeren
élem sodródó
és bőrig ázott
átkozott, átkozott
nincs életem
Feketeség, gyász.
Szorongató magány.
- Én kivennélek belőle,
de te mész, hív a múltba -
- nyúló messzeség
Hogy mennyire fáj?
Inkább lennék
halott, porladnék
lent a mélyben,
csak miattam
járnál feketében
Nagyon fáj!
Fekete az érzés,
fekete a múzsa.
Gyászolja szerelmét,
szívére csak könnye,
fájó könnye hullna.