Munkanélkülöző
Írta: geisz laszlo Dátum: Május 06 2009 18:49:19
A
Ha az ember fejét, csak ritkán használja,
fehéredni kezd a szürkeállománya.
Mindegy, mihez értesz, immár öreg fejjel,
idősödő ember munkája már nem kell.
Teljes hír
Munkanélkülöző
Mint kisdiák, ki aznap, szekundát kapott,
az úton hazafelé, búsan ballagott.
Nem öreg tanára, okozta bánatát,
szertefoszlott álma, munkát ma sem talált.
Kisdiákként ritkán láthatták a könnyét,
büszkén vitte haza, ellenőrzőkönyvét.
Sokat koptatta az iskolák padjait,
hitte, az élettől kap érte valamit.
Ámde mindezt másképp gondolta az élet,
sok hiú reménye, immár semmivé lett.
Sötét árnyak járnak több éve felette,
csoda, hogy az eszét még el nem vesztette.
Nem igaz a régi elgondolás ma már,
hogy a dolgos ember munkahelyet talál.
Mert van kinek nem jut a munkából semmi,
oly’ őrjítő dolog munka nélkül lenni!
Vezető lehetne, nem is lenne gondja,
ha az orosz helyett, angolt tanult volna.
Aztán kezd terjedni, az a fura nézet,
beosztottnak sem jó, az, aki túlképzett.
Ha az ember fejét, csak ritkán használja,
fehéredni kezd a szürkeállománya.
Mindegy, mihez értesz, immár öreg fejjel,
idősödő ember munkája már nem kell.
Hazaér a hősünk, felesége várja,
azt, hogy nem sikerült, már előre látja.
Szidást mégsem ad ő, az ősz rosszgyereknek,
csak egy nagyot sóhajt, s könnyei peregnek.