Por fútta bolond szél,
Mi tölcsérbe kergeti a
Szakadt virágszálakat,
Viszi cikázva, erejét vesztve, messze
Messze, s földhöz vágja a
Halott vágyakat.
Az egyik a szerelem volt,
Lázas és hirtelen…
Valami elszakadt, ereje holt.
A másik a boldogság útja,
Mosolygós arccal…
Azt a mély kútba fújta.
A szépség következett, maradt volna,
A külső és a belső…
Most hervad, még bandukolna.
Negyedik áldozat a szerencse,
A bőség és a jólét…
A forgószél ezt, álmokba terelte.
Amit a gyilkos tornádó
föl nem kapott, az
a velünk született szeretet,
Vitte volna, de legmélyebben
e virág vert bennünk
irthatatlan gyökeret.