Kérdezed tőlem: mit tennél?
Ha a jövő karon fogna,
s a fényre vezetne.
Káprázó szememet törölném,
könny csillag ragyogna benne,
mint áldás hullna kezedre.
Kérdezed tőlem: mit tennél?
Ha mégsem fény lenne,
ha nem mindent eltakaró sötét.
Nyújtanám kezemet a reménynek,
hogy mint vak koldusnak vezesse léptem,
bőrömön érezzem gyengéd érintésed.
Kérdezed tőlem: mit tennél?
Ha a tavasz elhalna a télben,
rügye nem fakadna a szerelemnek.
Tűz gyúlna szívembe, azzal ébreszteném,
öröm könnyével megöntözném,
s e kis kert legszebb virága lennél.
Kérdezed tőlem: mit tennél?
Ha egyedül lennél,
elfordulna tőled a világ.
Barátom lenne a tegnap,
s játszanék az emlékek színpadán,
valami bús, régi balladát.
Kérdezed tőlem: mit tennél?
Ha menned kellene,
de te, maradnál még.
Maradnék, mint örök emlék,
mint ellobbanó gyertya fénye,
mint ima a rózsafüzéren.
Kérdezed: mit tennék?
Ha te mennél nélkülem,
ha a végtelenbe csukódna kék szemed.
Mit tennék akkor, nagy bánatomba?
Veled mennék a hosszú útra
és eggyé válnánk a fénylő csillagokban.