Az ihlet hajnalán
Írta: tenger Dátum: Május 08 2009 18:24:10
A
Megmutatja ezer fényét,
A lélek csodaszép kútját,
Ahol én is enyhíthetem,
Szívemnek örök szomját!
Teljes hír
Az ihlet hajnalán
Minden hajnal selymesen,
Lágyan ringón, engem hívogat,
Elcsábít szelíd, örök játékával,
S lelkem mélyén áldón símogat.
Megmutatja ezer fényét,
A lélek csodaszép kútját,
Ahol én is enyhíthetem,
Szívemnek örök szomját!
Titokkal teli hajnalok,
Versekbe omló éjszakák,
Ti vagytok hű testvéreim,
Midőn az ihlet száll reám!
A ti fényetek földön túli,
A ti szeretetetek csillagos,
Akárcsak a fenséges Istené,
Ki engem egykor itt hagyott!
Itt hagyott, sok adománnyal,
Szavak édesded csillogó jegyével
Melyeket formálok én érzéki húron
A hajnalok tengernyi hevével!
Én Uram, ezt az adományt köszönöm,
Megtartom, és becsülettel fogadom,
Hogy az iheletem hajnalát, és sorait,
Soha, de soha, meg nem tagadom!
Az én erőm az semmi, de semmi,
Nélküled, egy néma költő vagyok,
Ha te nem adsz számra érzést,
Semmiségben tátong minden lapom!
Szívemben most ezer hála,
S millió- egy érző gondolat
Mely melegíti költő szívemet,
Ó micsoda, boldog pillanat!
Mennyei költő seregek,
Ha láttok, ti is engemet,
Töltsétek meg, töltsétek,
Az én rímbe szedett lelkemet!
Egyszer majd én is megyek,
Megyek hozzátok, ó ti nagyok,
S viszek magammal egy sort,
Én most már tényleg boldog vagyok!