Bízni csak egyben, hallgatni százat.
Nézni csak egyet, de tűrni, hogy látnak.
Úgysincs a világon számodra csak egy hely,
arra hogy ha nappal rossz, hát sírd ki éjjel.
Megtenni egyszer, próbálni sokszor.
A vége ugyanaz úgyis, hogy akkor,
mikor már senki, csak ti ketten együtt,
hittétek, s örültök, hogy hát ez is eljött.
Örülni csak néha, de nevetni gyakran,
például este, ha csillag a hajadban.
Arcára világít, s az megcsillan a fényben
Mosolya a szádon, könnyed a szemében!
Szemed lesz most már lelkének tükre,
S csak bele kell néznie, látja magát benne.
Persze csak a szépet, hisz te is csak azt látod,
Soha az embert, mindig csak az álmot.
S talán nem is ember, lehet hogy tényleg
csak egy álom, s azért jött, hogy szeressen téged,
te meg álmodhasd éjjel és őrízd meg nappal
az arcát,s a falakra rajzold fel arannyal.