Keserű csók
Egymás szemébe nézve megáll az idő,
Ott áll ő, és itt állok én,
Két közeli test, két egymástól csillagtávolságra repült lélek,
S most mégis itt a pillanat,
Ajkunk egymás felé közelít.
A szerelem a múlté,
Csak e csók, mi maradt nekünk,
Nem tagadjuk meg azt az utolsó csepp boldogságot mi maradt nekünk,
Önzőségünk az égig felér!
Kár tagadni, nincs kiért!
Körülöttünk pirkad,
Új napra virrad.
A porszemek peregnek a homokórában,
Minden mozdulatban eltelik egy év,
Egy hazug csók édessége igazi méreg,
Ne tagadd meg tőlem hát!
Pusztuljon minden mit eddig építettünk véres verejtékkel,
Az éjszaka bűneit elvakítja a hajnal első sugara.
Bennünk újjá születik a szégyen keserű, epés érzete,
Két társadalmi rangban különböző egy ágyban,
Mily szégyen a világnak!
Itt az idő, éjszaka hőn szeretett kedvesem!
Ajkainkat a hajszál választja egymástól!
Add hát meg még mi nekünk jár!
S szomorú mosollyal ajkad ismét lecsap.
Oly erővel, forró vággyal, mint az éj kezdetén,
Testemben újra fellobban a vágy, nyakadat vadul karolom át,
De ekkor rám tör a fájdalom, szívembe az elválás tőre fordul meg,
S töri ketté ostoba vágyaimat.
Nyelved édes íze keserű, maró lesz.
Megelőlegezi a fájdalom az elkövetkező hiány éveket,
Kezem ökölbe szorul, de nem taszítalak el,
Bírom a keserédes ízedet, az utolsó pillanatokig.
Testem sértetten reagálna, ha tudna,
De nem engedem, erre a pillanatokra, bármily fájdalmasak,
Szükségem van, s nem engedek!
Ajkad elhagyja enyémet, szívemből a tőrt kirántja a szerelem,
Érzelemmentesen, gonosz pillantásokkal,
Te akartad szánalmas bolond!
Hát élj e sebbel, mely soha nem forr be!
Mely soha nem hagy nyugodni,
Se éjjel se nappal, a halálon túl is veled tart,
Örök kelletlen társként,
Te választottad viseld hát méltósággal!
Eltávolodsz tőlem, letelt az időnk,
Több éjszaka nem íródott nekünk,
Csak szívemben az elválással járó fájdalom ég,
Lüktet minduntalan!
Utolsó csókoddal beleivódtál örökre tudatomba!