Az ősz felé süvítve szállunk,
fogytán erőnk, de héja szárnyunk,
násztáncot jár, a rőt avarban.
Más csókok égnek tűzként ma már,
újak már, kiket hevít a nyár.
Vágyuk csatáit újak vívják.
A nyárból őszbe kellett menni,
néha megállunk megpihenni.
Fáradt szárnyunk még egymáshoz ér.
Lassan lehullunk az avarba,
utószor még, egymásba marva,
eljárjuk násztáncunk az ősznek.
Megjegyzés: Parafrázis