Elfelejtett szép emlékek
Egykor még kis lábainkon topogtunk kint az udvaron,
Bűntelenül foghattuk egymás kezét,
Nem volt ki meg bélyegezzen,
Nem volt ki ellenezte.
Hiányos fogainkkal mosolyogtunk egymásra csintalanul,
Pajkosságon törtük kicsi kobakunkat,
Nem haragudtak miatta,
Nem bántott senkit.
Felfedező utakat tettünk a hátsó kertben,
Kincset kerestünk, és ráleltünk,
Nem vettünk, csak adtunk,
Ilyenek voltunk akkoriban.
Egymás kezét nem eresztettük el az iskola udvaráig,
Akkor is, hitelen tűntél el mellőlem,
Kerestelek, de nem voltál többé,
Elmúltak együtt töltött víg perceink.
Emlékszem egyszer még láttalak téged,
Nagy voltál már, és érett,
Válladat vándor batyu fogta át,
Büszke voltam nagyon rád.
Felnőttél, de engem már nem ismertél meg,
Csüggedten engedtem le integető kezem,
Melyet egykoron te fogtál, szorítottál,
És nem szégyellettél.
A minap láttalak téged,
Karodon szép kisgyermek ékeskedett,
Gondterhelt voltál, még csak rám se pillantottál,
Most már az én vállamon díszelgett a vándor batyu.
Meg álltam, amint elhaladtál mellettem,
Megszólítottalak kedvesen,
Idegenkedve néztél rám,
Mint aki bolondot látna, úgy viharoztál el.
Szívem elnehezedett, nagyon megváltoztál,
Nem ismered fel már régi játszó pajtásod,
Azt, ki életét adta volna érted, ha kéred, mindez,
Csak bennem maradt meg szép emléknek.