Néha
Írta: Ayame Dátum: Május 12 2009 10:25:24
A
Vakító varázs, hatalmába kerítő szép érzelem!
Kérlek, had lássalak vendégül téged egy egész léten át,
Mindig kedveskedve szépségednek, s csodálója érzékenységednek!
Kérlek, szeress viszont szerelem!
Teljes hír
Néha
Néha úgy érzem, a világ ellenem forog,
Gyanús sötét felhőivel csak engem takar,
Hideg nedvességével engem áztat,
Kíméletlen szelével engem betegít.
Néha, mikor két szemedbe nézek, úgy érzem,
Ha nem ölelhetlek szorosan magamhoz, elveszik a létem,
Gyarlón kiszakadna belőlem a lélek,
Ha ajkad ismét nem érne enyémhez!
Szívem sajog utánad,
Mint víz után a szomjazó virág,
Nélküled töltött órám napoknak tűnnek,
Miért ily nehéz ez?
Fordul a föld,
Napszakot vált a világ,
S habár tudom, nincs nagy szerepem e világegyetemben,
Mégis hiszem, a szerelem mit irántad érzek, képes szárnyakat növeszteni nekem.
Néha, néha, néha.
Elvétve, s tényleg nagyon ritkán,
Törékenynek tűnik az álmom,
S csak egy mosolyodba kerül, s megszilárdul minden tétovázó szál.
Vakító varázs, hatalmába kerítő szép érzelem!
Kérlek, had lássalak vendégül téged egy egész léten át,
Mindig kedveskedve szépségednek, s csodálója érzékenységednek!
Kérlek, szeress viszont szerelem!