Pillanatkép
Írta: Semiramis Dátum: Május 12 2009 19:21:54
H
Látok hegyoldalt, napszítta fűszálat,
meredek lejtőt, napsütötte tájat,
messze magas hegyet, mély völgyet,
no és vizet is, - talán a tengert...
Teljes hír
Egy kép villan elmémbe minduntalan,
melyet nem látok élesen s ha van
érzés, melyet képzelt gondolatok hada
kelt mélyen a lélekben, akkor haza
vágyom, mindig oda, arra a helyre,
melyre lelkem hullámai visznek egyre...
Látok hegyoldalt, napszítta fűszálat,
meredek lejtőt, napsütötte tájat,
messze magas hegyet, mély völgyet,
no és vizet is, - talán a tengert...
napot és felhőket, sárgát és kéket,
mintha megérinteném a végtelent...
Hallom a hangokat is, ha figyelek,
susogó füvet, apró, mozgó lényeket,
kik a létezésben itt - nem véletlen -
nap mint nap megélik a végtelent,
nem küszködnek idők határával idefent,
nekik mindez így együtt a világegyetem...
Érzem az illatokat is, lélegzem nagyokat,
a virágok, a víz, a föld és a zöld egyre
közelebb hozzák az valódi életet,
itt az ember csak álmodni merhet,
napjait betöltik a terhek, pedig, meglehet,
egészen másképpen is élhet...
Látok egy ilyen képet, együtt az egészet.
A múló pillanat - apró, kósza érzés ez.
Mégis dédelgetem, kicsit még maradjon velem,
töltse el lelkem legrejtettebb zugát, sejtelmem
szabadon suhanjon át rajta, s ha megtette,
tegye azt újra, s az idő álljon meg felette...