Kandúrbandi dicsekedik,
Barátjának elmondja,
Felcsípte a fehér cicát,
Kivel nem volt még dolga.
Felvittem a padlásunkra,
Ahol elkényeztettem,
Egy jó régi kanapéra,
Szépen le is fektettem.
Simogattam selymes szőrét,
A hófehér bundáját,
Szerelmesen nyalogattam,
A tejfeles kis száját.
Jó szorosan mellébújtam,
És elmeséltem neki,
Életem katasztrófáját,
Hogy hogyan heréltek ki.