Sodrásban
Írta: Bero Dátum: Május 14 2009 19:13:18
A
Szakadó eső nem mossa bűnöm.
Harcosa vagyok, önmagam adva el,
s mikor rügyező lelkem szárba szökken,
ironikus kéjt ad nekem.
Teljes hír
Sodrásban
Lángol az égalj, nyugodni tér.
Még maradok, míg felkel újra a nap.
De ezernyi kérdés válaszra vár.
S ha meghalok? Minden arctalan.
Szakadó eső nem mossa bűnöm.
Harcosa vagyok, önmagam adva el,
s mikor rügyező lelkem szárba szökken,
ironikus kéjt ad nekem.
Fürdik a ködben, rejtve arcát.
Ingoványra visz, reménytelenbe.
Olykor forró könnycseppel némán áztat.
Körülöttem meztelen jellemek.
És rám terül, mint lavinás hófehér.
Fagyott vagyok, kristályos jégszobor.
Formálhat, de csak a tűz erején becézve,
míg életre ítéltek sorstalanul.
/Hajdúdorog, 2003. január 15. hajnali 3 óra./