Borzolt szívek lágyult vágya,
hunyt parázs illata...
esztelen,
hát már-már lázít bánata.
Teste ernyedt, lelke pelyva,
ál-szellemvilága...
fesztelen'
csak szavak árját okádja.
Denevér-lelke szárnyán a
meztelen éj suhan
nesztelen,
és terít halált e tájra.
(Mielőtt bármelyikünk is magára venné: "a jelenlévők mindig kivételek"!)