Elnyúlva a homokban, tengerpart mentén
Egy csorda gondolata jár
Óhajuk,a friss hús...emberséges kezek
Édes bágyadtság,keserű hideg ráz.
S bevalják a titkuk: Örök szerelmi láz.
Bejárva az erdőt,hallva forrásnak csobogását
Ifjúságunk eszünkben hol, a titkos szerelem
Kimutattuk fának törzsére vésve, idők hátán....
Sziv,nyil,szeretem.
Vagy magunkba fojtva, hangunk egy gyötrelem.
Oly bátortalan a jövő embere akkor
Mikor először látott ifjú melleket,
Vagy megbújik Bachus vizében
Hogy tüzes vért kergessen.
Ez a bolondulás oly sokat el tud dugni
Vagy megtudnak bújni hivőségben...egy Ház
Csuklyák alatt fejet takarva
Ostort tartva....élvezet ez, mint nász.
Erdőnek éjjele lesz, mely megnyugtatja a testet
Habzó öröm, nyugtalan sirás,
Emberként belépek én poklotokba
S megsiratom életetek,egy nagy kihivás.
Mert ismerem én szomoruságotok,vágyatok
Urnába hajitjátok szivetek,
Hogy töltsétek be szivünket
Mint áldozatok, szerelmesek.