Éjjel
Írta: Ayame Dátum: Május 15 2009 18:59:17
A
Keresi fénylő párját.
Könnycsepp gördül szemem sarkából,
Teljes hír
Éjjel
Álmatlan percek köszöntenek éjszaka,
Csak te jársz a fejemben, senki más egyfolytában.
Ábrándozva gondolok a percre, mikor még karodban tartottál,
Sóhajtozva kívánom bőröd illatát.
Kezed érintését még érzem arcomon,
Hiányzol, oly nagyon!
Forgolódok minduntalan,
Nem találom egykori helyemet, fáj a szívem, nyugtalan.
Kezemet szívem fölé teszem,
Hátha újra felharsan a ritmus, mely éltetett engem.
Ehelyett csak magányos tücskök dala szól,
Vigasztalván a bolygó lelket.
Felkelek, bár tudom nincs még reggel,
Mégsem jön álom a szememre.
Ülök a sötétben, csendben,
Szomorúan síró lélekkel.
S eszemmel tudom, így volt helyes,
Szívem tiltakozik: Helytelen! Nem lehetett ily keserves!
Nézem a csillagos eget,
A csillagképből téged véllek felfedezni.
Nyughatatlan szarkalány,
Keresi fénylő párját.
Könnycsepp gördül szemem sarkából,
Messze jár már a drágaság, messze már nagyon.
Hűvös van már, fázni kezdek,
Hiányolom az eddig megszokott melegséget.
Bebújok a takaró alá, hátha megnyugszom,
De rá kell jönnöm,
Nálad van a nyugtató, te vagy az orvos,
S én pedig a haldokló beteg.