MI LAKIK BENNEM
Mi lakik, bennem nem tudom
Gondolataim kutatom.
Egyik szép nyugodt, mint álom
Másikba meg kiabálom.
Nyugodt vagyok béketűrő
Gondjaimat mindig űző.
Annyi gond van, mit csináljak,
Oda adom a világnak.
Mégse, mégse adom másnak,
Mert a végén kicsinálnak.
Sorra veszem és megoldom,
Végén elfogy minden gondom.
Gondolatim szállni hagyom
Messze, messze szállni nagyon.
Fénysugárként csillagokba,
Harmatcseppként fűszálakra.
Rózsabimbó álmaiba,
Éltet adó napsugárba.
Gondolatim békét visznek
Azoknak kik bennem hisznek.
Azoknak is kik nem hisznek,
De csak azért, hogy higgyenek.
Lelkem adom mind azoknak
Kik a jóra vágyakoznak.
Gondjaim mik közbe jönnek
Néha kissé összetörnek.
Kiheverem, elkergetem,
Mert őket én nem szeretem.
Gond nélkül az ember nem él
Jön magától enni, nem kér.
Ilyen az élet küzdelem
Mindig, mint jó a rossz ellen.
ZETA